Sziasztok! Obornyákné Évi vagyok, a PILLANATVADÁSZ felesége!  Nem sűrűn jelentkezem be itt (bár sokan ismertek), de úgy éreztem, ezt le kell nektek írnom:
Kedd este van, a lányok már alszanak. Zuhanyzom, Joci (ti inkább Józsiként ismeritek  ) pedig a fürdőszobában ül és beszélgetünk. Az elmúlt hetek esküvőiről kérdezem (nem mintha éjszaka, amikor hazaér a lagziból, nem tartana élménybeszámolót  ), ő pedig csak mesél és mesél…. Minden részletet elmond, ami eszébe jut, mert én mindenre kíváncsi vagyok, ami vele történik. Minden esküvőről mesél, például: hogy amikor megérkezett Deborah-ék esküvőjére, kiszállt az autóból és tapssal köszöntötték, miközben ezt mondták: „The best Photographer…”; hogy Nikiék városföldi lagzijában break-eltek a barátok és, hogy milyen jó fejek; hogy Klaudiáék mennyire igazszívű emberek és a rokonok is milyen szeretettel vették körül és még sorolhatnám (ne haragudjatok, hogy nem emelek ki mindenkit, de pont ekkor ezeknek a pároknak volt az esküvőjük, tehát pont akkor volt aktuális)…. miközben mesél, zuhanyzom. Hallom, amit mond, de közben keresem a tusfürdőt, beállítom a vízhőmérsékletet, tehát nem figyelem az arcát. De egy pillanatra felnézek és akkor veszem észre: miközben a párokról/rólatok mesél, úgy csillog a szeme, mint a kisgyereknek, amikor a legáhítottabb játékról beszél. Olyan szeretettel beszél rólatok, hogy ekkor fogalmazódik meg bennem: ti az élete részesei vagytok és azok is maradtok. Mert azokat az érzéseket/élményeket, amiket veletek együtt átél, nem lehet és nem is akarja elfelejteni soha. A fotózás az élete.  És természetesen mi, a családja! Végtelenül hálás vagyok azért, hogy megtalálta a hivatását, hogy általatok ilyen érzésekben, szeretetben, megbecsülésben van része. Tehát csak annyit akartam mondani, hogy: KÖSZÖNÖM! 

És végül egy kép rólam, hogy tudjátok, ki írogat…  

Puszi nektek: Évi