Igen, jól olvassátok, nem Józsi (én Jocinak hívom ☺ ) írja az idei évértékelő blogbejegyzést, hanem én, a felesége, Obornyákné Évi. ☺
Sokan nem tudjátok, de elég sok mindenben próbálok segíteni Jocinak, például a levelezésben, fotókönyv szerkesztésben, honlap frissítésében, marketingben, sőt, évente pár alkalommal a messzebb (200-300 km-re) lévő esküvőkön személyesen is. ☺
Minden volt menyasszonyt és vőlegényt ismerek névről, sőt, nagyon vicces, amikor elmentek mellettem az utcán. Ti nem ismertek meg engem, de én utána mindig mondom Jocinak itthon,hogy láttam Vikit/Nikit, stb. ☺
Együtt örülünk, amikor látjuk Facebook-on, hogy kisbabát vártok vagy már bővült a család. A fotók által – amit Joci készít rólatok – abszolút úgy érzem, hogy mindannyiótokat ismerlek személyesen is, pláne, hogy Joci is sokat szokott rólatok mesélni. ☺
Az idei év az eddigi évekhez képest még húzósabb volt, pedig már tavaly is úgy éreztük, hogy ezt már nem lehet fokozni. ☺ Rengeteg pénteki esküvő volt, sőt, idén volt hétfői és szerdai lagzi is. ☺ Volt 10 fős esküvő és 300 fős lakodalom. 6 km-re és 300 km-re lévő is. És természetesen mindenféle nemzetiségű. ☺
Véget ért az idei esküvői szezon, most lesz egy kis ideje Jocinak, hogy tudjon végre pihenni. De hamarosan kitavaszodik és kezdődik újra. Eljön a szombat reggel, kivasalom a ruháját, ingből kettőt vasalok, hogy legyen váltóingje. Feltölti az elemeket, akksikat, gépeket ellenőriz, memóriakártyákat formáz, objektíveket tisztít, bepakol mindent, felöltözik. Elköszön (lányok kb 10 percig puszilgatják és kérlelik, hogy Apaaaa, ne menj már megint, mikor jössz haza? Megint éjszaka? Úgy fogsz hiányozni…), a kapuból integetünk neki, Apa még az utca végéről dudál egyet. ☺ Ha odaér az esküvő helyszínére, azonnal hív, mert tudja, hogy csak akkor vagyok nyugodt. ☺ Dolgozik, minden apró részletet, pillanatot lefotóz, élvezi. Nem iszik, nem eszik. Csak fotóz. (Tudom, láttam már párszor, bevallom, én nem bírnám. ☺ ) És egész nap cipeli a kb. 20 kilós táskáját… Estefelé megint ad életjelet magáról. Eközben a 2 gyerekkel „hétvégézünk”: főzünk, takarítunk, strandra megyünk vagy a Balatonra (igen, Apa nélkül, már megszoktuk). Este, lefekvéskor a lányok rám parancsolnak, hogy szóljak az apjuknak: ha jön haza éjszaka, mindenképpen menjen be hozzájuk puszit adni. Lefekszem, de egyedül nem tudok aludni. Elalszom nehezen. Joci sms-t küld, most indul haza. Visszaalszom, hazaér. Bemegy a lányokhoz puszit adni, a sötétben valamit felrúg a szobájukban… Végre mellettem van. Még mondd pár szót, hogy milyen volt a lagzi, hozott sütit, betette a hűtőbe… elalszik. Nehezen visszaalszom. A lányok jönnek, reggel van. Hulla vagyok. Jocit hagyjuk aludni, legalább 4-5 órát aludjon, elég az neki… ☺Vasárnap velünk van, hogy mi is lássuk. Hétfő van… dolgozni megyek, Joci a lányokkal van (vagy az oviba viszi őket), leül a gép elé utómunkázni, hazaérünk, felkel a gép elől. Kedd, szerda, csütörtök, ugyanez. Péntek van, vasalom az ingeket…. éjszaka hazajön… Szombat van, vasalom az ingeket… felébresztjük, elmegy, éjszaka hazajön… Ez így megy tavasztól őszig… De szereti! Mi pedig imádjuk őt! ❤️
Én pedig hihetetlenül büszke vagyok rá, hogy ügyes, tehetséges, azt csinálja, amit szeret, emellett pedig ugyanolyan jó ember maradt, mint amilyen eddig volt… (ja és persze jóképű is – ha ezt nem írom bele, megöl… ☺ na jó, nem, nem olyan fajta. ☺ )A legjobb apa és a legjobb férj a világon! ❤️
Fogadjátok szeretettel ezt a slideshow-t, amit hosszas válogatás után (kb. 80 EZER fotóból) az idei év néhány esküvőjének legszebb/legviccesebb/vagy számára valamiért fontos pillanatából állított össze!
Nagyon BOLDOG ÚJ ÉVET kívánunk mindenkinek! ❤️
Évi, Józsi és a lányok: Évike és Anna ☺
